Szülési fájdalom

A szülési fájdalom a méhizom összehúzódásából ered, mely egy mechanikus ráhatás a kismama szervezetére belülről. Mindeközben a méhnyak kitágul, mely szintén mechanikusan nyomja a kismama szervezetét. Ez bizony fájdalommal jár, ezt nevezzük szülési fájdalomnak.
 

Az összehúzódások, vagyis a fájások közötti szünetekben adrenalin és noradrenalin kerül a vérbe, nem is kis mennyiségben, ez gátolja az oxitocin termelődést, mely a fájdalmakat idézi elő, ezzel mérsékeli a fájdalmakat a kismama szervezete saját maga számára, mégpedig pontosan abban a tempóban és mennyiségben, melyet a kismama szervezete képes elviselni.

Ebből nagyon jól látszik, hogy fájdalomcsillapításra semmi szükség, hiszen a szülési fájdalom pontosan olyan mértékű, melyet a kismama képes elviselni, még ha abban a helyzetben nem ezt érzékeli.

-- >> Így készülj a babára! Katt! - >>

A fájások közötti szünetek pontosan elegendőek arra, hogy a kismama képes legyen felkészülni testileg és lelkileg a következő izom összehúzódásra.
 

A szülési fájdalomnak több funkciója is van. Elsősorban nyilvánvalóan az izom összehúzódás nélkül nem lenne képes a baba megszületni, de ezen kívül is több funkciós a fájdalom.

Ahhoz, hogy a szülési fájdalom lényegét jobban felfogjuk, néhány évszázaddal korábbra kell visszamenni, mely genetika szempontjából szinte egy szempillantásnak tűnik.

Néhány évszázaddal ezelőtt nem igazán voltak steril kórházi szülőszobák, szülészorvosok, továbbá az is gyakran előfordult, hogy egy közösség éppen menekült vagy bujkált, amikor a nő szülni kezdett.

Ezekben az esetekben a szülő nőnek olyan testhelyzetet kellett felvennie, mely a leginkább védelmet nyújt számára. Genetikailag úgy alakult ki a szülési fájdalom, hogy akkor a legenyhébb, amikor a kismama a legvédettebb testhelyzetben van éppen.

Az sem utolsó szempont, hogy a szülési fájdalom a szülést meggyorsítja, hiszen akkor enyhül a fájdalom, ha a kismama olyan testhelyzetet vesz fel, mely gyorsabbá teszi a baba világra jövetelét.

Ez ma is igen hasznos, hiszen sokkal jobb pár óra alatt megszülni a babát, mint fél napig kínlódni vele, hát még régen mekkora szolgálatot teljesített, amikor egy-két óra eltérés a kismama és a baba életébe kerülhetett.
 

Amennyiben csak a fentieket vesszük figyelembe, máris láthatjuk, mennyire hasznos a szülési fájdalom, ám ezen kívül még mindig van egy rakás előnye, melyek a hormontermelődésben és az egyéb vegyi anyagok kiválasztódásában fejeződnek ki.
 

Az endorfin termelődés a szülés közben igen erőteljesen megugrik, mely természetes fájdalomcsillapítás a kismama számára. Sajnos ezt az endorfin termelődést blokkolják a művi úton előállított fájdalomcsillapítók, ez az egyik oka, amiért egyáltalán nem javasolt semmilyen kívülről kapott fájdalomcsillapító.

Az endorfin másik funkciója, hogy blokkolja az agy azon területét, mely révén a kismama figyelmet fordít saját élettani fájdalmára, és így sokkal nagyobb figyelemmel képes bírni a szülés mechanikus folyamatára. Nyilvánvalóan, ez nagymértékben meggyorsítja a szülés folyamatát. Hétköznapi nyelven úgy is mondhatnánk, hogy elképesztő és hatalmas erőt kölcsönöz a kismama számára, hogy képes legyen megszülni gyermekét.

Az endorfin túltermelődés felelős a kismama extázis-szerű állapotáért, mely a szülés utáni pillanatokban eltölti őt, és nyilván a baba is jó adagot kap ebből a természetes vegyi anyagból, mely az azonnali kötődést kialakítja a mama és a baba között.

Tudományosan bizonyított tény, hogy azok a kismamák, akik császármetszéssel vagy fájdalomcsillapítók adagolásával szülnek nem képesek olyan mértékben kötődni gyermekükhöz, mint azok a kismamák, akik a természetes szülést választják.

Természetesen, az endorfin mellett rengeteg más hormon és egyéb vegyi anyag is termelődik, például roppant mennyiségű adrenalin, mely éberen tartja a kismamát, hogy aktivitása ne csökkenjen, ne érezzen fáradtságot.
 

Aki jobban utána olvas a dolgoknak, az nagyon hamar rájön, hogy még az endorfin termelődést is lehet befolyásolni, ha nagyobb adag fájdalomcsillapítóra van szüksége a kismamának, mindez anélkül, hogy kívülről érkező vegyi anyagokat venne igénybe.

Kísérletek bizonyítják, hogy az endorfin termelődést gátolja a zaklatott környezet, az erős fényhatás vagy hanghatás, tehát ez mind visszafogja a kismama saját fájdalomcsillapító termelődését.

Ebből adódóan, minél nyugodtabb környezetet biztosítunk a kismama számára a szüléshez, annál zavartalanabb lesz a saját endorfin termelődése, és annál kisebb fájdalomérzettel lesz képes megszülni gyermekét.

Mindent összegezve, a fájdalomra élettani szempontból roppant nagy szükség van a szülés során. Amennyiben valaki nem hajlandó vállalni a szüléssel járó fájdalmat, és az érzéstelenítés módját választja, saját dolgát nehezíti meg, hosszabbá teszi a szülés időintervallumát, nehezebbé teszi a szoptatás kezdeti időszakait, nehezebben alakul ki a természetes kötődés közte és gyermeke között, valamint nem utolsó sorban, gyermeke élete első pillanataiban máris megkapja azokat a „drogokat”, melyre igazán semmi szüksége.